Idén a VOLT fesztivál apropójából július első hetét többed magammal Sopronban töltöttem. Előzőleg nagyon régen jártam ott, még kiskoromban, emlékeim tehát nem nagyon voltak, de nagyon érdekelt a város. Így, ha éppen nem a fesztiválon voltam, vagy oda készültem, akkor a várost fedeztem fel és fotózgattam. Egy biztos, a város szép és elragadó, de a blog témájából adódóan a helyi közlekedésről fogok pár sort írni, azoknak akik már túl régen, vagy esetleg még nem jártak Sopronban. 

Először is röviden összefoglalva, a tapasztalataim alapján a tömegközlekedés jó, amiért a Kisalföld Volán a felelős. Az első jó benyomás már érkezéskor a pályaudvaron meg volt, mikor kiderült, hogy a havi tanuló bérlet kevesebb, mint két vonaljegy árába, csupán 630 magyar forintba kerül. Persze számít rá az ember, hogy vidéken olcsóbb az utazás, kivéve persze pont Miskolcot, de Sopronban a felnőtt bérlet árának alig 10%-a a diákbérlet. Ezt a pozitív benyomást tovább fokozta az, hogy ezt a bérletet egy tökéletesen működő automatából lehetett megvásárolni, amelyből mint később kiderül több is van a város különböző pontjain. Jó érzéssel tölti el az embert, minek után Budapesten szinte mindegyik automata rossz, vagy miután Miskolcon nincs egy darab se. Bérlet megvan, irány a megálló. Az egész városban a Budapesten most kiépülő FUTÁR-hoz hasonló rendszer működik. Forgalmasabb megállókban olyan modern táblák vannak, amelyek GPS adatok alapján írásban közli a soron következő járat számát, végállomását és az érkezéséig hátralevő időt. Hanggal pedig arról tájékoztat, hogy a következő járat éppen melyik előző megállót hagyta el és arról, ha az aktuális járat megérkezett a megállóba. Ehhez hozzájön, hogy minden járművön található egy külső hangszóró, amely megállóba való érkezéskor közli, hogy melyik viszonylat és melyik végállomás irányába tart. Természetesen a járműveken is van hangos és vizuális utastájékoztatás is. Ha már járművek, a közlekedés lebonyolításában megfigyeléseim alapján Ikarus 280 és 415 típusú buszok, valamint Credók vesznek részt. Utóbbiakból BC 11 és BN 12 szólók és BN 18 csuklós változatok. A 33-as helyközi viszonylaton pedig 2 ajtós Ikarus 263 -asok is előfordulnak. Idő rövidsége miatt a hálózatot igazából nem sikerült teljesen megismernem. A járatok nagy része a város szélén fekvő Jereván lakótelep végállomásról indul és a belvároson keresztül érik el külső végállomásukat. A legtöbb óránként közlekedik és csúcsidőszakban sűrűsödik be félórás követést biztosítva. Elsőre soknak hangzik, de frekventáltabb viszonylatokon, mint például a lakótelep- belváros, több járat közös útvonala miatt a követési idő ennél jelentősen kevesebb.

Mikor már pár nap után azt hinné az ember, hogy itt minden tökéletes, akkor küldte valami, vagy valaki 1-es járatra az ország egyik talán legbunkóbb sofőrjét. Modortalanul beszólogatott a fesztiválra igyekvőknek a fülkéből, a busz tömve volt emberekkel gondolom onnan gondolta, hogy egyes megállókban inkább meg sem áll, néhány hiába várják a buszt. A nulladik napon a még sok gyanútlan embernek sem volt hajlandó közölni, hogy hol szálljon le, ha a fesztiválra akar menni, pedig a többi sofőrnek ez semmiből sem tartott. Nem is értem ilyen sofőrt miért engednek emberek közé, aki ennyire nem bírja ezt a megváltozott környezetet. A fesztivál első napjától kezdődően 12V jelzéssel külön busz járt a bejárat és a pályaudvar között. Nagyon hasznos volt, rengetegen vették igénybe, egy apró baj volt csak vele. Konkrét menetrendje volt, meghatározott indulási időpontokkal, de ehelyett zsúfoltabb időszakokban, teljesen érthetően akkor indult amikor éppen megtelt. Így viszont előfordult, hogy több perccel az indulása előtt már elviharzott. Ezért talán célszerűbb lett volna követési időközt meghirdetni, mert azért ez mégiscsak zavaró tud lenni.

Összességében és hogy keretbe foglalja az írásom, a közlekedés jó és vonzó az emberek számára. Készítettem képeket is a város több pontján, amelyek megtekinthetők a fotóalbumomban. Ha minden jól megy jövőre ismét visszatérek egy hétre.