Ezzel a bejegyzéssel egy sorozatot szeretnék elindítani. Célom a blogon megosztani azokat a dolgokat, amelyekkel az utazóközönség tagjai nap mint nap találkoznak. Ehhez, hogy néhány bejegyzés ne kínaiként hasson először is egy kis közlekedéstörténelemmel szükségeltetik kezdeni. Nem kell itt évtizedekre gondolni, csupán 2007 első napjáig kell gondolatban visszautaznunk. Ez az a nap, amelyet joggal tekintenek a miskolci közlekedés fekete napjának. Nagy átalakítások, járatok - sokszor ész nélküli- szétvágásai, jelentős tarifaemelés, jelentős teljesítménycsökkentés mellett. Ez az a nap, amelyen elindult egy mai napig tartó szolgáltatási színvonal romlás. A változtatás belerántotta az MVK-t is egy olyan spirálba, amelyből aligha fog kilábalni belátható időn belül tekintve a mai helyzetet.

(A szolgáltatás színvonalát nem csak a járművek határozzák meg.)

Fájó a velem hasonló érdeklődésű embereknek, de persze másoknak is, azt látni, hogy hétről-hétre teljesítménycsökkentésről, tarifaemelésekről szólnak a hírek, helytől, közlekedési társaságtól függetlenül és elő-előfordulnak olyan szélsőségek is, mint Székesfehérvár teljes autóbusz hálózatának megszűnése, vagy Esztergom, ahol ez a nyugodtan katasztrófának tekinthető helyzet sajnálatos módon elő is állt. Visszatérve a spirálhoz: hazánkban már borsózik a háta az embernek, amikor azt hallja menetrend, vagy hálózat változás jeligéjeként, hogy ésszerűsítés, vagy az utazási igényekhez igazítás. Ami nem is csoda, mert ezek a pozitív hangzású kifejezések, általában egy dolgot jelentenek: teljesítménycsökkentés. Elvileg ennek az lenne a célja, hogy pénzt takarítsanak meg. Ez teljes mértékben kivitelezhető is lenne, ha alaposan átgondolt tervekre épülne. De sajnos manapság ez ennek teljes hiányával működik, azaz a fűnyíróelv kerül alkalmazásra. Ez csupán annyi, hogy egy működő hálózatból, egy meghatározott hasznos járműkilométer alapján kihúzgálnak járatokat. Ezzel tulajdonképpen azt érik el, hogy nő a rezsimenetetek száma amellett, hogy a hasznos, bevételt termelő járatok számát csökkentik. Ehhez hozzájön a romló szolgáltatási színvonal miatti utasvesztés is, amely újabb bevétel kiesést jelent. Tehát a folyamat: teljesítménycsökkentés, tarifaemelés -> utasvesztés -> bevételkiesés -> teljesítménycsökkentés... és így tovább. Ez az a rossz modell, amelyet a cégek (talán a BKV az utóbbi években kivételt képez) a problémák megoldásaként próbálnak alkalmazni, láthatóan iszonyatosan kevés sikerrel. 

Következő részben elkezdem taglalni, hogy Miskolcon ez a folyamat hogyan ment végbe.